Az állatvédelem és általában a non profit szervezetek legtöbbjének mozgatórugója a támogatók és/vagy az önkéntes csapat. Önkéntesnek lenni életforma és kell hozzá nagyfokú EQ, szociális érzékenység és jó nagy belső motiváció. Így lesz az emberből állandó/rendszeres vagy alkalmi segítő. Persze sok függ a rászánható és a tudatosan rászánandó időtől is, ezt mindenki maga dönti el és osztja be.

Az alapok

Az állatvédelem nem áll meg nyáron, mert nyaralási időszak van, télen mert hideg van, vagy azokon a napokon amikor esik az eső. És itt érkezik meg a belső motiváció fontossága, itt rakja félre az ember a komfort zónáját, önös érdekeit vagy a nyafogást, mert a kutya akkor is ott ül a kennelben, ha te az eső miatt a biztonságos zárt szobát választod.
Nem az a fontos, hogy mártírt csinálj magadból, sőt ezt ne tedd! Nem is kell az életedet feláldozni, mert nem erről szól az önkéntesség.  A saját lehetőségeidhez képest biztosíts lehetőséget magadnak és a segítendő szervezetnek, hogy számíthassanak a segítségedre. Hidd el, ha havonta egy napodat áldozod erre, akkor is nagy segítség leszel!

De az legyen egy olyan nap, ami csak ezé a tevékenységé.
Fárasztó? Igen. Sokszor fizikai munkával jár? Igen. Koszos leszel? Igen.
De ki tudod magad pihenni, a tested átmozgatódik, a mosógép pedig mindent kimos. Mit kapsz cserébe? Az érzést, amit nem lehet leírni.  Örömet, szeretetet és lehetőséget adsz kutyáknak, akik azon a napon rád számítanak, neked örülnek, tőled függ, hogy sétálhat-e vagy kap-e simogatást. Legyen az együtt töltött idő tartalmas! Ha van tudásod és rutinod, taníthatsz engedelmességi feladatokat, apportírozást. Szokja a pórázt és az emberi kéz jó érintését. A foglalkozásokkal és az együtt töltött idővel növeled az örökbeadás esélyeit.

Az önkéntesség win-win helyzet, hiszen mindenki jól jár

Oké, de mi van, ha megvan a belső motiváció, késztetés, de valami mégis visszatart. A nem értek a kutyákhoz és a biztosan sírni fogok, mert olyan szomorú ez az egész.
Kezdjük a szomorúsággal. Nem fogunk hazudni, igen az. A bajba jutott állatok látványa mindig az, és helyes ha így érzel. Sírni is fogsz, szomorú is leszel. DE. Ahogy telik az idő, úgy fogod magad megmakacsolni, hogy csak azért is fordítasz a dolgokon, hogy ha a világot nem is változtatod meg, annak az x kutyának a sorsába igenis bele fogsz fonódni. A helyszínt megszokod és elkezded olyan szemmel is nézni, hogy hogyan lehetne jobbá tenni. A kutyák nap nap után egyre jobban megismernek és másképpen fognak neked örülni. Nem te leszel a “Jé ember, juhuuu viszel sétálni?” hanem a “Sziaaaa! Úgy vártalak, de jó, hogy újra itt vagy!”. Ehhez nem kell minden nap ott legyél, elég, ha rendszeresen ott vagy. De amikor igen, akkor tedd oda magad és a nap végére érezni fogod, hogy tevékeny és hasznos voltál, a fizetség pedig a boldog kutyamosoly.

Nem értek a kutyákhoz, csak szeretem őket

Meg kell mondjuk, senki sem született úgy, hogy értett hozzájuk. A rendszeres önkéntességnek meg lesz az eredménye. Figyeld a nálad rutinosabbat, tapasztaltabbat és ragad rád a tudás. A kezdőket nem hagyják magára, hiszen a bizonytalanság és a rutintalanság baleseteket, fura helyzeteket is eredményezhet. Egyre jobban fogsz érteni hozzá, ami persze nem feltétlenül jelent még profizmust, de alkalmas leszel önálló munkavégzésre is. Képezheted is magadat, mára rengeteg online kurzus, workshop és tanfolyam van akár ingyenesen is, de sok a költségtérítéses is komolyan szakemberek által indítottan, melyből sokat lehet tanulni.

Ha van saját kutyát ez a magadra szedett tudás rettentő hasznos lesz. Megtanulsz szituációkat kezelni, észrevenni ha betegség lappang, sokat tanulsz a kutyák jeleiről, reakcióiról, konfliktusokat megelőzni vagy rendezni. Szerteágazó lesz az ismereted és otthon a sajátodnál is remekül tudod majd alkalmazni. Tehát meglesz a körforgás. Ha pedig olyan kutya gazdisodik akihez hónapokig kijársz és megkapod az első kanapén fekvős fotóját, na akkor fogsz csak igazán sírni.
Nem megérte? Némi szabadidő, tevékeny és tartalmas nap egy/vagy több boldog életért cserébe.